A Bihar-hegységbeli Pádis-fennsíkon töltöttem néhány napot Forrásy Csabával. Gyönyörű volt a minden talpalatnyi helyet elborító, a tűnő hótakaró alól előbukkanó kárpáti sáfrányok sokasága, a sziklákból itt-ott előtörő, majd néhány százméternyire egy víznyelőben eltűnő patakok rohanása, a csobánok kunyhóinak látványa.

Egyik délelőtt a Szamos-bazár nevű barlangrendszerbe merészkedtünk, útközben néhol derékig süppedve a hóban. A barlangok telis-tele voltak gigászi olvadó jégcsapokkal, a talaj pedig a folyamatosan olvadó, csordogáló, megfagyó víztől korcsolyapályává vált. A barlangban 3-4 méter mélyen alattunk kis patak hömpölygött, így ezen az életveszélyes terepen nem is merészkedtünk túl messzire, inkább a bejárathoz közeli jégoszlopokban gyönyörködtünk.

Már épp indultunk kifelé, amikor egy sötét sarokban észrevettem egy érdekes jégképződményt, mely egyik irányból nézve két emberalakot mintázott: egy öregebbet kitárt karokkal és egy előtte alig láthatóan meghajoló nőét. Mintha egy XV. századi firenzei templom Angyali üdvözlet freskója előtt álltam volna. A fényképezőgépem izgatottan állványra tettem, a fehéregyensúlyt kicsit eltoltam, hogy a háttér jegének kék színe legyen, és a szinte teljes sötétségben a jégoszlopokat — mögülük egy zseblámpával — átvilágítottam. Így született meg a jégből Gábriel Arkangyal és Mária…